Szülõként mindent elmondtam a gyermekemnek a szexuális zaklatásokról. Egyébként is azt gondolom, hogy ez a szülõ feladata, nem az iskoláé. Errõl az intim témáról nem nekem kéne vele beszélgetnem?

Nagyon helyes, ha a szülõ beszélget gyermekével a veszélyes helyzetekrõl, azok megoldásáról. De semmiképpen sem válik a gyermek kárára, ha ugyanazt többször is hallja, ráadásul felkészült szakemberek szájából. Õk a témát szakszerûen, a gyermekek számára érthetõen közvetítik. A nevelõmunka akkor a leghatékonyabb, ha a szülõ és a pedagógus ugyanazt erõsíti meg a gyermekben.
Azokban a családokban, ahol elõfordul szexuális visszaélés a családon belül, rossz a kommunikáció, sérült a bizalom. Ezek a gyerekek az iskolától kaphatnak és remélhetnek segítséget. 
Nem kelt a felvilágosítás indokolatlan félelmet a gyermekben?
( A szexuális zaklatás olyan ritkán fordul elõ, hogy nincs értelme ilyesmivel összezavarni a gyermek fejét. )

Elõször is: a szexuális zaklatás elõfordulása jóval gyakoribb, mint azt gondolnánk. Azoknak az eseteknek a száma kevés, amelyekrõl tudomást szerzünk. A feltárt esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, így mindenképpen beszélni kell a megelõzésrõl. A felvilágosítás olyan alapvetõ önvédelmi tudás, mint a közlekedési szabályok ismerete.
Másodszor: a felvilágosító munka során kifejezetten ügyelünk arra, hogy ne keltsünk indokolatlan félelmet a gyerekekben. A bennük esetleg felgyülemlett feszültséget különbözõ technikákkal oldjuk. Szituációs játékokkal számos olyan pozitív helyzetet is feldolgozunk a gyerekekkel együtt, ahol semmi okuk gyanakodni.
Azzal, hogy elméletben tudja a gyermek, hogy mit kellene tennie, nem biztos, hogy „élesben” alkalmazni fogja a tanultakat.

A foglalkozások során számos szituációs játékot játszunk el mi magunk és játszatunk el a gyerekekkel. Ezeket ismételjük, bõvítjük minden alkalommal. Ezek gyakorlása biztos eszköz lehet a áldozattáválás esélyének csökkentésére.
Mérhetõ-e egy ilyen program hatékonysága?

Kidolgoztunk egy kérdõíves módszert a beépült és tartósan megmaradt tudás, a képességek és készségek mérésére. A kérdõívekkel felmérjük a gyerekek program elõtti tudását a témáról, majd mérjük azt a program után többször, különbözõ idõ intervallumokban.
GYAKORI KÉRDÉSEK